Varázslatos képeken a szivárványos tó erdeje: hihetetlen, de természetesen alakult ki – Utazás

Amikor a körülmények megfelelőek, ezek a tavak olyanok, mint a járda menti pocsolyák olajfoltjain megtörő fények, szivárványos színekben pompáznak.

A mocsaras, ciprusok által szabdalt észak-karolinai Congaree Nemzeti Park tája néha olybá tűnik, mintha történelmi idők előtti diorámát néznénk. Amikor a körülmények megfelelőek, állóvizei néhol narancssárgán, máshol kékes, pirosas, rózsaszínes árnyalatokat öltenek.

A jelenséget természetes eredetű olajok okozzák

A ragyogó látványért a mocsárciprusok felelősek, nagy mennyiségű gyanta- és olajtermelésükkel, melyek a víz felszínén lebegve réteget alkotnak.

Dave Stahle, a University of Arkansas geológusa úgy véli, hogy mind a kopasz, mind a tavi ciprusok hozzájárulnak ennek a színes jelenségnek a létrejöttéhez, és mivel a ciprusok nem az egyetlen olajos fák arrafelé, valószínűleg más fák is részt vesznek a szivárványos víz létrehozásában. Szerinte más örökzöldek is okozhatnak hasonló jelenséget közel azonos ökoszisztémában.

A nemzeti park szivárványos látványossága csak bizonyos tényezők együttes jelenlétekor valósul meg. A fénynek muszáj megfelelő szögben beesnie, illetve a színek is jobban látszanak, ha a fák árnyékai szelik át a vízfelszínt.

A derengés is erősebben látszik egymást követő száraz napokon, mivel nincsenek esőcseppek, amik megtörnék a vízfelszínt, és zavarossá tennék a vizet.

A szivárványos színezet a fémionok egyenlőtlen elosztásából is adódhatnak, ami a vízrendszer hidrológiájának és a benne található üledékek, szemcsék milyenségétől függenek.

Egy viszonylag kis területen, mint a Congaree Nemzeti Park is, a színeket az határozza meg, hogy a víz és a felszíne alatt található részecskék mennyire érintkeznek oxigénnel, és mi minden lép még kapcsolatba a vízben élő baktériumokkal.

Ezeket a fákat nem a lombjuk teszi különlegessé

Az Eucalyptus deglupta, vagy ismertebb nevén a szivárványeukaliptusz sok tekintetben különbözik a legismertebb fajtáktól. Nemcsak Ausztráliában és Tanzániában, hanem az északi féltekén is képes megélni, valamint hatalmasra nő, akár a hatvan métert is elérheti a magassága. Nevét azonban egészen más okból kapta.